Tökpite

 Mihez kezdjen az ember, ha marad egy kevés sütőtök a konyhában, miután a többit megetette az öt hónapos gyerekével!? Természetesen keres egy "tökös" receptet. Leteszi a gyereket aludni, és fellapozza a régi szakácskönyvének a tárgymutatóját. Sütőtök, tök... Ezek a kulcsszavak jöhetnek szóba. Arra koncentrál, minél furcsább legyen a neve. És ekkor megpillantja a "tökpite" szót. Tökéletes!

 Így tettem én is. Megnéztem, kiválogattam a hozzávalókat, megcsináltam, és mire a gyerek felébredt, már meg is ettük! Most pedig leírom. Remélem ez sem fog tovább tartani, mint az elkészítése!

 Hozzávalók. Itt álljunk is meg. A könyv szerinti mennyiséggel pontosan egy tepsi lett tele, tehát fél tepsi pitét sikerült elkészíteni. Nem ettük magunkat degeszre. Ezért én két tepsire való értékeket írok! Még valami. A tepsim 39 centis. (Ezt onnan tudom, hogy amikor a tésztát pontosan akartam felezni, megmértem.)

 Tehát a hozzávalók:

• 20 deka búzadara
• 1 liter tej
• 50 deka sütőtök
• 4 tojás
• 2 citrom
• 10 deka vaj (margarin)
• 2 evőkanál cukor

Szamócalekvár, zsíros tej, és a többi. 

 Elkészítés:

 Első lépésben egy jó adag tejbegrízt kell csinálni a búzadarából és a tejből. Pár perc alatt el is tudjuk készíteni. Miután elkészült, hozzáadjuk, a cukrot, és a vajat. Jól elkeverjük, és félretesszük. Meglepő módon az emberek nagy része képes elrontani a tejbegrízt, pedig csak pár dolgot kellene betartani.

Lássuk ezeket:

• A tejet lassan kell felmelegíteni, közben nem árt folyamatosan kevergetni.
• A dara csak akkor kerülhet bele, amikor a tej az edénynél kissé felhabosodik.
• Ahány deci tej, annyi evőkanál dara. (Egy evőkanál dara nagyjából két deka...)
• Kis adagokban adjuk hozzá a darát, különben csomós lesz.
• Maximum 5 percig főzzük kis fokozaton.

 A tököt meghámozzuk, felkockázzuk, és egy csipet sóval együtt puhára főzzük, és ha kész, pépesítjük. Természetesen a sütőtököt süthetjük is, de ekkora a mennyiségnél fölösleges macerának gondoltam, ezért döntöttem a főzés mellett.

 Most pedig előkaphatjuk a keverőtálat. Mehet bele a tejbegríz, a tökpép, a tojások sárgája, és sok-sok reszelt citromhéj. Amennyit csak tudunk, reszeljünk le a két citromról. Aztán a citromok levét is adjuk hozzá. (A magok nem kellenek!)

Mindent bele!

 És igen! Azért keverőtálba tettük a hozzávalókat, hogy összekeverjük. Javaslom a gépet, egy szál villával ugyanis elég nagy küzdelem lenne az időközben besűrűsödött grízt eldolgozni. Ha végeztünk a keveréssel, akkor készítsünk kemény habot a tojásfehérjékből. Ezt a habot viszont eszünkbe se jusson géppel belekeverni a tésztába! Keverőlapáttal óvatosan kell beleforgatni.

 Beszéljünk kicsit a habról, ugyanis ezt sem olyan könnyű elkészíteni, mint azt sokan hiszik.

Először is a legtöbb ember azt gondolja, hogy akkor jó a hab, ha az edényt felfordítva nem folyik ki belőle.

 Nagyim ilyenkor tette bele a cukrot, és tovább habosította. Ilyenkor adott hozzá kevés vizet is, mert állítólag ettől több hab képződik. 

 Nagyim citromlevet is öntött hozzá, nagyjából a habverés félidejében. (Ennek a magyarázatát megtaláltam a neten: "A sav fokozza a keletkező fehérje-levegő keverék (kolloid) felületi feszültségét, melynek eredményeképpen sokkal keményebb, tartósabb habot kapunk.")

 És egy fontos dologról ne feledkezzünk el. Sót NEM SZABAD hozzáadni. Bár mindenki azt állítja, hogy keményebb lesz tőle a hab, de ez nem igaz. (Ne menjünk bele miért, elég annyi, hogy csökkenti a felületi feszültséget.)

A tojáshabbal óvatosan!

Így néz ki a tészta, amikor beleforgattuk a habot.

 Most már nincsen sok hátra. Kivajazzuk a tepsit, és szépen elterítjük benne a tésztát. 175 fokosra előmelegített sütőben nagyjából fél óra alatt megsül. Azért egy tűpróba nem árt a végén. (Nekem 36 percre nyúlt a sütési idő)

Kicsit berepedezett, de ez van.

A tésztát megfelezzük, és az egyik felét megkenjük lekvárral. A másik felét pedig szépen rátesszük. Felvágjuk, cukrozzuk, és készen is vagyunk. Végül baromi gyorsan megesszük.

A kakaót nem elfelejteni!