Ma ismét egy egyszerű ételt főztem. Egy olyat, ami egyszerű ugyan, de fárasztó és macerás elkészíteni. Arról nem is beszélve, hogy ezt is mindenki másképp csinálja. De abban biztos vagyok, hogy a netes receptek kétharmada másolt, ráadásul rosszul másolt. Akik ezeket közreadták, soha nem gyúrtak tésztát.
Minden receptíró egy kiló krumplival számol. Az eltérés a liszt mennyiségében van, méghozzá nem is kevés. A legtöbben 20 deka körüli mennyiséget írnak, ami rettentő kevés. Nagyim nagyjából ennyivel kezdte a tészta gyúrását, és közben folyamatosan adta hozzá a többit. Ő azt mondta, hogy a fele liszttel kell kezdeni, és később hozzágyúrni annyit, amennyit kíván. Pontos mennyiséget lehetetlen megadni, mert függ a tojás méretétől, és attól, hogy a krumpli mennyire vizes.
A "legjobb" amúgy ez a recept volt:
"Hozzávalók 40 db-hoz:
Fél kg liszt1,4 kg főtt krumpli1 kis kanál só15 db szilva-félbevágva"
Lehetett volna ennyi erővel "szilvafél bevágva" is. De az, hogy 30 darab fél szilvából hogy csinál 40 darab gombócot, na az a nem-semmi (stílusosan...).
Szerintem a hozzávalók:
- 1 kiló krumpli
- 45-50 deka liszt
- 2 ek. búzadara
- 1 tojás
- 2 ek. olaj
- 20 szem szilva
- porcukor
- fahéj
- 25 deka zsemlemorzsa
- 0.5 liter tejföl
A krumplikat megmossuk, és héjában megfőzzük. Miközben a tűzhelyen rotyog, kimagozzuk a szilvákat, és "megtöltjük" őket egy-egy kiskanál porcukorral (lehet fahéjat is keverni hozzá). A megfőtt krumplit meghámozzuk, krumplinyomóval összetörjük. Én szeretem a krumplinyomót, mert jó móka! A krumplihoz hozzákeverjük a liszt felét és pár kanál olajat. Ezután nekiállhatunk a gyúrásnak. Géppel is csinálhatjuk, mert úgy kevésbé fárasztó, viszont azt azért tudni kell, hogy időben nem lesz sokkal rövidebb. Amikor a liszt már elkeveredett, akkor adjuk hozzá a tojást, és tovább dolgozunk a tésztán.
 |
| egy tojás a közepébe |
A maradék lisztet fokozatosan adagoljuk. "Amennyit megkíván". Aki pontos adatot mond, az... A mostani tésztához kb. 55 deka kellett. Amikor elkezd a tészta hólyagosodni, és lejön a gép keverőszárairól, és az edény faláról, akkor mehet bele egy kevés só. Sokan az elején beleteszik, de nagyim szerint a só lágyítja a tésztát, és nehezebben áll össze. (És igen! Máshol is olvastam, hogy nem is sózza a tésztát, csak a főzővizet.)
 |
| amikor elválik az edénytől, akkor sózzuk |
Ha minden jól ment, akkor valami hasonló cipócskát kell pihentetni rövid ideig. (Nagyim legalábbis letakarta negyed órára, de mások szerint azonnal fel kell használni)
 |
| A kész tészta. Már csak a sodrófára vár. |
A tésztát kinyújtjuk nagyjából egy centi vastagra és 8-10 centis négyzetekre vágjuk. Mindegyik négyzetre egy szem szilva kerül. Megformázzuk a gombócokat, és megfőzzük. Vicces volt olvasni, hogy mindenki azért aggódott, hogy nehogy túlfőzzük a gombócokat. Nagyim azt mondta, hogy "badarság" csak addig főzni, amíg feljön a tetejére. Ez a pár perc ugyanis nem elég a szilvának. A gombóc lényege ugyanis, hogy a szilva szétessen, és "lekvár" legyen belőle. Ezt pedig csak 20 perc főzéssel lehet elérni. Amúgy ilyen közvetlenül a prézlibe forgatás előtt:
 |
| 20 perc alatt sem fog szétfőni |
Bár nem szóltam a nudliról, de az is kell a gombóc mellé. Azt viszont elég csak 10 percig főzni, tehát csak félidőben dobjuk bele a fazékba.
Innen már könnyű. Zsemlemorzsát kell pirítani, és abban megforgatni a gombócokat. Mivel gyerekként egyből nekiestem a forró édességnek, ezért nagyim kitalálta, hogy minden harapás előtt egy kiskanál cukros tejfölt tegyek rá. Ennek köszönhető, hogy tálalás előtt tejföllel locsolom meg. (Amit persze előtte édesítek cukorral, és ízesítek fahéjjal.)
 |
| szilvás gombóc cukros tejföllel, némi fahéjjal |
Ha majd egyszer megtanulok fényképezni, és veszek egy profi gépet, akkor sokkal élvezetesebb lesz a kész ételeim fotóit nézegetni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése