Rántott gyümölcsök

 

 Mivel ez lesz a legelső recept, amit megosztok, ezért megpróbáltam valami végtelen egyszerűt, mégis érdekeset keresni. Remélem sikerült. Nagyim ezt akkor készítette, amikor túl fáradt volt "igazi" sütemény sütéséhez. Mivel úgy tartotta, hogy az ebéd leves-főétel-sütemény hármasból áll, ezért mindig készített valami édességet is.

 Csak pár dologra lesz szükségünk.

• a gyümölcs lesz az "édesség"
• mogyoró vagy dió és zabpehely keveréke lesz a panírmorzsa
• tojás és liszt kell a panírhoz
• cukor és fahéj az ízesítéshez
• joghurt (cukorral, fahéjjal) a "tunkoláshoz"

csak pár dolog kell hozzá...

 Én legtöbbször őszibarackot szoktam hozzá használni. Sárgabarackkal édesebb, almával savanykásabb lesz a "süti". Tulajdonképpen bármilyen gyümölcs lehet (Málnával, ribizlivel, szőlővel azért nem kísérleteznék!) amit találunk a kamrában.

 A gyümölcsöt megmossuk, meghámozzuk, és felszeleteljük. Lehetőleg vékonyra, mert így hamarabb át tudjuk sütni. Amikor először készítettem, vastag almaszeleteket dobtam a túl forró olajba, aminek megfeketedett panír, és nyers gyümölcs lett az eredménye. Ha a címből nem derült volna ki, akkor mostanra biztosan mindenki rájött, hogy egyszerűen be kell panírozni a szeleteket, és kisütni.

 A panír azonban kicsit más, mint a hagyományos. Darált diót (mogyorót) és darált zabpelyhet keverünk össze nagyjából fele-fele arányban. Kevés cukrot is tehetünk bele, de így nagyobb az esélye, hogy elégetjük. A zabpehely miatt amúgy is óvatosan kell bánni az olajjal. Kezdetben a panír "fehér" marad, aztán hirtelen kezd el sötétedni. Mire szép barnává válik, a gyümölcs is megpuhul benne. (A sárgabarack képes kifolyni, ezért nem árt gondosan panírozni, akár duplán.)

panírozott lekvár...

Ha kész, megszórjuk fahéjas-cukorral, és kevés joghurtot öntünk mellé. Melegen jobb enni, mert a gyümölcs szinte szétfolyik az ember szájában. Mintha lekvárt paníroztunk volna. (Erről eszembe jutott egy másik rántott étel, egy furcsa főzelékfeltét... Majd máskor...)

nagyjából ennyi lenne...