Krumplimálé

 Pár napja elkezdtük nézni a Szomszédok című "hogyishívjákot". Ez az a sorozat, ami annyira nézhetetlen, annyira szájbarágós, hogy napokig a tévé elé szögezi az embert. Kedvenc részem, amikor Vágási Feri beszáll az internetbe. Pár évvel azután, hogy megvette az eredeti Microsoft Windows 95-öt... Nos... Én ezért krumplimálét sütöttem.

 Gondoltam, ha Ferencünk ennyire jónak találja az internetet, akkor én is megnézem. Méghozzá jó alaposan, zalai ételek után kutatva. És Ferinek igaza volt, hiszen találtam is valami igazán hasznosat.

 Átfutottam, és boldogan láttam, hogy itt végre megemlítik a PRÓSZA "eredeti" nevét is. Nekem ugyanis ez MÁLÉ marad, mert nagyim így hívta.

 Hozzávalók:

• 2 kiló krumpli (esetleg burgonya...)
• 0,5 liter aludttej (esetleg kefir...)
• 2 ek. zsír (esetleg olaj...)
• 15 púpozott ek. liszt
• 4-5 csipet só

 Elkészítése:

 A krumplit meghámozzuk, és lereszeljük. Nagyim egy tálba öntötte az aludttejet, és abba állította bele a reszelőt. A reszelt krumpli így egyből az aludttejbe került, és nem volt ideje megbarnulni. Ezt mindössze azért említem, mert a receptek csak annyit írnak, hogy keverjük bele a reszeléket, de azt nem számítják, hogy 8-10 nagy krumplit nem egy perc lereszelni. Mire végzünk, a fele már barnulni kezd...

 A "tésztát" sózzuk, és elkeverjük benne a lisztet. Jól kizsírozott tepsibe öntjük és meglocsoljuk tejföllel. Nagyim a masszához, és a tejfölhöz is adott egy-egy kanál zsírt. Aztán amikor divatba jött az olaj, már nem használt többet zsírt. 180 fokon aranybarnára sütjük. Hiába próbáljuk az egész tepsi málét felfalni, nagyon laktató...

nyers és sült

jó vastag szeletek...