Dödölle

Nemrég volt a tizedik kanizsai Bor- és Dödölle Fesztivál. Nagykanizsát a "dödölle fővárosának" nevezik, bár ezt az ételt szinte egész Magyarországon ismerik, készítik. (Csak másképp hívják: ganca, gánica, cinke...) 2006-ban a Guinness rekordot állítottak fel a fesztiválon, amikor 2331 adag dödölle készült egy hatalmas serpenyőben.

De mi is az a dödölle, amit még gyermekdalban is hallhatunk?

Gyerekkorom egyik nagy kedvence. Egy végtelenül egyszerű, és nagyon finom (bár nem kifejezetten "ápdét") étel. Tulajdonképpen liszttel ehetetlenné varázsolt krumplipüré. Ez egyáltalán nem túlzás, hiszen a "hagyományos" változata mellett nagyim készítette olyan formában is, mikor inkább a krumplikására emlékeztetett. De ne szaladjunk ennyire előre, inkább lássuk a szokásos formáját.

Hozzávalók:

• 50 deka krumpli
• 25 deka liszt
• 2-3 fej hagyma (igen... nagyim itt is azt mondta, hogy hagymából sosem elég...)
• pár kanál zsír (én maradok az olajnál)
• só

Elkészítése:

A meghámozott krumplit apróra kockázzuk, és feltesszük főni. Annyi vizet öntünk rá, amennyi éppen ellepi. Ez nagyon fontos, mert ha többet öntünk, túl híg lesz, ha kevesebbet, akkor eltörik a fakanál amivel keverjük. (Én már géppel kevertem, de párszor meg kellett állni, mert úgy nyöszörgött szegény, hogy azt hittem azonnal leég.) Két csipet sót is dobjunk a vízbe.

Amíg a krumpli puhul, vágjuk fel a hagymákat, és kevés olajon kezdjük pirítani. (Nagyim szerint egy csipet sóval megelőzhető, hogy leégjen.) Ha a végén forró olajban sütjük ki a "galuskát", akkor teljesen meg kell pirítani, ha viszont kikent tepsiben fogjuk elkészíteni, akkor csak enyhén kapassuk meg.

ha már pár megpirult szelet van, akkor le is vehetjük a tűzről

A kész krumplit törjük össze abban a vízben, amiben főztük. Ne vegyük le a tűzről, csak vegyük takarékra. Ebbe a folyós krumplilébe adagoljuk bele a lisztet, miközben folyamatosan keverjük. Néhány perc közelharc után készen is vagyunk. Elkészült a gyilkos massza.

a krumplit összetörhetjük krumpinyomóval, de a kézi mixer hatásosabb

amikor elkezdjük beledolgozni a lisztet, még könnyen megy

a vége felé már nagyon nehéz keverni

Ennél a pontnál választanunk kell, milyen fajta dödöllét akarunk készíteni.

Ha serpenyőben akarjuk sütni, akkor egy olajba mártogatott kanállal galuskákat szaggatunk, majd forró olajban kisütjük őket. Végezetül beleforgatjuk a megpirított hagymába.

Ha tepsiben akarjuk sütni, akkor a szaggatás után a félig pirított hagymába forgatjuk, majd a kikent tepsibe rakjuk. Vigyázunk, hogy ne érjenek egymáshoz. A maradék hagymát ráöntjük a galuskákra, és 160 fokon 45-50 perc alatt megsütjük.

Ha pedig szeretünk veszélyesen élni, akkor a massza egy részét tányérra szedjük, és 1-2 centi vastagon elterítjük. Ilyenkor úgy néz ki, mint a krumplipüré. Kis mélyedéseket készítünk bele, amibe belehalmozzuk a megpirított hagymát. Kész is. Nagyon finom, de igazi küzdelem megenni. Hiába tocsog az olajtól, ragad, és ezért alig lehet lenyelni. (Rágással nem is érdemes próbálkozni) Na ezt a változatot szerette a nagyim. 

Készen is lennénk. Nagyim tejföllel túróval tálalta főételként. Én eddig csak így ettem de...

Sok helyen vadhús vagy birkaétel mellé adják köretként.

És ma sem a tyúkhúslevest írtam le...

tejföllel