A sárgabarack lekvár után a második nagy kedvencem az othello szőlőből főzött finomság. Magáról a szőlőről azt kell tudni, hogy évtizedek óta nem lehet belőle bort készíteni, mert rossz, mert mérgező, mert...
- Pálinkát ugyanis készítenek belőle. Méghozzá nem is az olcsó kategóriába tartozó nedűt. Kicsit több, mint 3 deci 5.000 forint.
- Ez a szőlőfajta rendkívül ellenálló minden szőlőbetegséggel szemben, nem szükséges permetezni, így már érthető, hogy a növényvédő szert gyártó vállatoknak nem érdeke, hogy ezt a szőlőfajtát korlátozás nélkül lehessen termeszteni.
- Szinte mindent tartalmaz, amire szervezetünknek szüksége lehet, akár többféle gyümölcsöt is helyettesíthet.
- Köztudottan erős a vér- és emésztőrendszert tisztító hatása (elsősorban béltisztító). Használható a vese és a hólyag kövesedésének megszüntetésében, és fokozza az epekiválasztást.
- Daganatos betegségben szenvedőknek is hasznos lehet, mivel a kék, illetve fekete-szőlők kiváló méregtelenítő és vértisztító hatással is bírnak.
- Az az indoklás, miszerint a magas pektintartalma miatt a belőle készített bor több metil-alkoholt tartalmaz, egyszerű hazugság. Valójában kevesebb metil-alkoholt tartalmaz, mint a nagy és híres vörösborok némelyike.
A lényeg, hogy finom. És nagyon különleges ízű lekvárt lehet készíteni belőle.
Hozzávalók:
- Kb. 5 kg othello szőlő
- kb. 0,5 kg cukor (ne vigyük túlzásba, nem cukorszirupot főzünk)
- 4-5 fahéjrúd (Ha nem akarjuk a passzírozás előtt keresgélni őket, akkor az őrölt fahéjat javaslom)
- 10-20 szem szegfűszeg
- 2-3 citrom reszelt héja, és persze a citrom leve is! (mehet bele bátran, a szőlő íze úgyis elnyomja...)
- 4 csomag 3:1-es zseléfix, ha nem akarod órákig főzni. Bár az othellonak ugye magas a pektintartalma, ami a lekvár szilárdulásához kell.
A fürtöket le kell szemezni, aztán a szemeket megmosni. Nagyjából tíz perc főzés alatt levet ereszt. Ekkor hozzá lehet keverni a zseléfixet, és egy teatojásban a szegfűszeget, a fahájat. Most újabb öt perc forralásnak kell következnie, és hozzáadhatjuk a cukrot. Megint öt percig rotyogtatjuk. (Ez így kb. húsz perc főzés. Nagyon kevésnek tűnhet, de nem az.)
Végül át kell passzírozni valamin. Szitán, vásznon, kinek mi van otthon. (Megpróbáltam turmixolni, de a magok miatt élvezhetetlen. Elméletileg forralás közben a magok feljönnek a lé tetejére, és le lehet halászni egy szűrővel... De nem az egészet. A maradék meg pont elég ahhoz, hogy élvezhetetlen legyen a lekvár a turmixolás után. )
Ezután ismét fel kell forralni. (csak annyi ideig tesszük a tűz fölé, amíg a befőttesüvegek a mikróban - 4,5 perc - melegszenek.)
Ami ezután következik, már egy másik írás tárgya. Dunsztolás. Azaz több napra pokrócba csvarjuk a lekvárunkat, és megvárjuk, míg teljesen ki nem hűl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése